Tudjon meg többet az aranysakál biológiájáról és ökológiájáról.

Text: Jennifer Hatlauf

 

Magyar név: aranysakál

Tudományos név: Canis aureus

Marmagasság: 44 – 50 cm
Testhossz: legfeljebb 105 cm
Súly: Nőstény átlag tömege 10 kg, hímé 11 kg (15 kg-os egyedek is előfordulhatnak)
Farok hossza: 20 – 30 cm, viszonylag rövid a test hosszához képest

44-50 cm marmagasságával, legfeljebb 15 kg testtömegével, és 105 cm testhosszával, az aranysakál egy közepes méretű ragadozó a Canis nemzetségében és a Canidae családjában. Szőrzete sárgás-szürke, oldala sötét és arany (vöröses is le lett írva). Háta, farka vége, oldala és a lábai arany színűek. Pofája barna, világos rajzolattal a száj és a nyak körül.

Az aranysakál lábnyoma egy nagy vörös rókaéhoz hasonlít, de a középső lábujjak töve összenőtt. Ez mind az első, mind a hátsó végtagokon megfigyelhető.

Többet szeretne tudni az aranysakálról? Folytassa az olvasást …

Táplálkozás

Táplálkozását tekintve az aranysakál generalista és opportunista, így jól alkalmazkodik az évszakhoz, az élőhelyhez és az elérhető erőforrásokhoz.

Fő zsákmánya kis- és közepes méretű emlősök; kétéltűek, rovarok, halak, gyakran tetemek, növényi eredetű táplálék, emberi élelmiszer (egyes régiókban hulladék).

Erősen vadászott területeken az aranysakál főleg elejtett és nem összegyűjtött patás állatok tetemét fogyasztja.

Szaporodása

Európai területén az aranysakál januárban és februárban választ párt. A nőstények kb. 61-62 napig vemhesek, és általában négy vagy öt kölyköt (legfeljebb 12) hoznak világra. Ezek közül általában egy segítő állat a szülőknél marad, hogy segítsen a következő utódok gondozásában

Az aranysakál többnyire szürkületkor és éjszaka aktív. Társadalmi rendszere rugalmas, azonban a partnerek egy életen át együtt maradnak, közösen őrzik területüket, és együtt is vadásznak.

Előhely

Az aranysakál rugalmas az élőhelye kiválasztásában és jól alkalmazkodik különböző körülményekhez.

Gazdagon strukturált mezőgazdasági tájak és a vizes élőhelyek jó feltételeket biztosítanak az aranysakál részére.

Nappal az emberi települések közelében a megfelelő takaró és rejtekhely fontos szerepet játszik, de védett területeken számos pihenő lehetőséggel ez másodlagos szempont.

Elterjedési terület

global

Az irodalom alapján az aranysakál természetes elterjedése egészen Észak-Afrika, Ázsia Közép-, Kelet- és Dél-Európa között húzódik. A közelmúltban Koepfli et al. (2015) által végzett genetikai tanulmány azonban a korábban szorosan összefüggő afrikai és eurázsiai arany sakálok két különböző fajba sorolta.

Az afrikai aranysakál tehát szorosabban rokonságban áll a farkassal (Canis lupus), mint az európai vagy ázsiai aranysakállal. Ezért egy új rendszertani besorolás: „afrikai aranysakál” (Canis Anthus) és „eurázsiai aranysakál” (Canis aureus) javasolt.

Ausztria

Ausztriában 1987 óta figyelhető meg az aranysakál. Az első szaporulatot 2007-ben jelentették a Neusiedler See – Seewinkel Nemzeti Park területéről. A térképen korábbi bizonyítékok lelőhelye látható.